Egy nem mindennapi beszédet osztunk meg veletek, ami legfőképpen a migrációs témát járja körül, én még nem igazán hallottam ennyire őszinte és elgondolkodtató beszédet a migrációról, ajánlom mindenkinek!
A Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, Maróth Miklós meglepően nyílt eszmefuttatását mutatjuk most meg nektek, ami az európai migrációval kapcsolatos, a beszéd egy konferencián hangzott el.
A migráció napjainkban hihetetlenül megosztja az embereket, van, aki úgy gondolja, hogy a migránsok többsége nem azért jön Európába, mert menekül, hanem azért, hogy jobb életet éljen itt. Vannak olyanok is, akik sajnálják az összes migránst, nem nézik azt, hogy miért jönnek Európába, segíteni akarnak mindenkin.
A közelmúltban történt szörnyű terrorcselekmények tükrében nem gondolom, hogy meglepő ez a megosztottság, mindenkiben megfordult már az a kérdés, hogy mi történik majd akkor, hogyha még több hasonló terrorcselekmény történik. Reméljük, hogy nem fog elfajulni a helyzet, a következő oldalon található beszédet viszont mindenkinek ajánlom, eszméletlenül őszintén beszél Maróth Miklós, mindenkinek érdemes elgondolkodnia rajta!
A bevándorlás emberek életvitelszerű áttelepülése születési országukból vagy korábbi lakóhelyükről egy másik országba. 2013-ban a világ népességének mintegy 3,25%-a volt bevándorló (immigráns). Az áttelepülők általában igyekeznek az új hazájukban legalizálni helyzetüket, ezért tartózkodási és munkavállalási engedélyt, majd állampolgárságot kívánnak szerezni. A népvándorlást nyomó és húzó erők teszik indokolttá. A nyomó erők közt lehetnek politikai okok (például kirekesztés, üldöztetés), gazdasági okok (szegénység, munkanélküliség, egészségtelen környezet), háborús vagy egyéb okok; a húzóerők közt szerepelhet a befogadó ország megnövekedett munkaerőigénye, szervezett betelepítés, a magasabb minimálbér, a gazdag országok esetében a képzettebb tömegek "elszívása" a szegényebb országokból.
A bevándorlók kultúrája gyakran jelentősen eltér a fogadó ország lakóinak kultúrájától, ezért beilleszkedésük nem mindig zökkenőmentes. A társadalmi integrálásuk több erőfeszítést igényel az államtól, mint az más marginalizálódott rétegek esetében szükséges. Az őslakosok körében a bevándorlók bizonyos csoportjaival – főleg a szegényekkel – szemben gyakori a idegenellenesség és a kirekesztés. A bevándorlóknak is el kell tudniuk fogadtatniuk magukat, ami lelkileg megterhelő: a tartós létbizonytalanság megfeleléskényszerrel, az eredeti kultúra feladásával jár együtt. A beilleszkedés nem mindig sikeres. Akár az eredeti bevándorlás után több generációval is újabb problémák merülhetnek fel.
