Nemrégiben olvastam egy korábbi hírt, mely szerint álítólag Ukrajna felajánlotta a több százezer migráns számára Csernobil területét. Igaz, a város még mindig sugárszennyezett, de már lakható, viszont a reaktor közvetlen közelében tilos tartózkodni. A hír 2016-os volt, de azóta sem lett belőle semmi. A migránsoknak sem tetszett a sugárveszély, így nem lett semmi Ukrajna “nagylelkűségéből”. De miért is? Nézzük csak meg!
Talán sok olvasó maga is emlékszik azokra a napkra, amikor a csernobili atomreaktor felrobbant. Na nem arra a napra, hiszen az első időkben ezt elhallgatták előlünk. Emlékszem, tavasz volt, jó idő, rengeteget voltunk a szabadban. Nem szabadott volna kint lenni, de hát nem tudtuk, mi történt, nem szólt senki… Ki tudja, ki milyen sugárzást szenvedett el annak köszönhetően, hogy nem tudott a sugárzásról…. De mi is történt pontosan? A National Geographic egy megrázó sorozatot forgatott a témában, amelyet aztán az oroszok nettó hazugságnak és a történelem meghamisításának neveztek. A teljes igazságot talán soha nem tujuk meg, de nézzük, mi is történt!
A Csernobili automerőmű katasztrófája
Az alábbi videón a robbanásról láthatsz egy videót:
Mint tudjuk, 1986. április 26-án történt az atomkatasztrófa az ukrajnai (akkor Szovjetunió) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt a majaki után a legsúlyosabb atomkatasztrófa a világon. Talán ez a robbanás lehetett a Szovjetunió felbomlásának kiváltó oka is…
A csernobili katasztrófa igazi fordulópontnak bizonyult: “volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy ettől teljes mértékben eltérő korszak, a katasztrófa után.” – Mihail Szergejevics Gorbacsov.
A lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről csak 36 órás késéssel kezdődött meg. A védőépületek hiánya ("a radioaktív felhő elhaladásának idejére a lakosság tagjainak fedett helyen, zárt ablakok és ajtók mögött kell tartózkodni, a napi életvitelből a nyílttéri tartózkodás kihagyásával ugyanis jelentősen lecsökkenthető az elszenvedett sugáradag") miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. Május 4-ig a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 ezer embert telepítettek ki. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, nagyjából 320 ezer négyzetkilométeres területet érintett a robbanássorozat.
Megközelítően 200 000 embert kellett kitelepíteni. Mintegy nyolcszázezer sorkatonát és szolgálatba behívott likvidátort („Ликвидатор”) küldtek a katasztrófa helyszínére, akiknek átlagéletkora harminchárom év volt.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg, legalább 40 ezer művi vetélést kapcsolnak össze a balesettel.
A korai becslések 30-40 000 halálesetről szóltak, végül az ezzel összefüggő betegségekben elhunytak számát 4000-re korrigálták. A helyi lakosok hajlamosak a sugárterhelésnek tulajdonítani a rossz egészségi állapotukat és szinte valamennyi egészségügyi problémát, ezért szerintük a Csernobillal összefüggő halálesetek száma lényegesen magasabb.
A Nemzetközi Rákkutató Újság (International Journal of Cancer) 2006-os tanulmányában megjelent egy újabb tudományos modell, eszerint a csernobili szerencsétlenség körülbelül 1000 pajzsmirigyrákos és 4000 egyéb rákos esetet okozott Európában, ami az összes rákos esetek 0,01%-a a szerencsétlenség óta.