Amióta csak öntudatra ébredtek, a nők mindig is törekedtek rá, hogy minél szebbek legyenek, természetesen a kor szépségideáljának megfelelően. Ez gyakran olyan eszközök, kenceficék és ruhadarabok használatát követelte meg, ami károsította a nők egészségét. Hiába, a szépségért mindig is szenvedni kellett. Nézzük, mik voltak a leginkább károsító darabok, melyekkel a nők megnyomorították magukat az áhított szépség reményében!
Fűző
Talán az egyik leghíresebb divatcikk a fűző, ami hosszú évszázadokon át nyomorította meg a nők tüdejét, hogy olyan alakot kölcsönözzön nekik, ami a kor divatjának épp megfelelt, miközben szerencsétlen nők százai ájultak el rendszeresen az fűző okozta oxigénhiánytól.
Ólompúder
Bizony, volt idő, hogy egyes anyagok mérgező mivoltát még nem ismerték. I. Erzsébet az egyik leghíresebb használója, és élete vége felé bizony ez meg is látszott. Akkoriban a tejfehér bőr volt a divat, amit gazdagok ezzel a szerrel értek el. Sajnos azzal nem voltak tisztában, hogy az ólom hosszútávon bőrkárosodást, bénulást és kopaszodást okoz.
Radioaktív krémek
Mai szemmel már gunyorosan tekintünk vissza azokra az időkre, mikor az arcápoláshoz radioaktív anyagokat tartalmazó krémeket használtak. És ez nem évszázadokkal ezelőtt volt hóbort, hanem a huszadik század elején. A mai napig nem lehet tudni, hány rákos megbetegedésért felelősek ezek a bőrápoló krémek.
Platformcipők
No, nem azok, amik a hetvenes években óriási népszerűségnek örvendtek, azok már egész diszkrétek voltak. Az első platformos cipők azért készültek, hogy viselőjének ne kelljen érintkezni az utcára halmozott mocsokkal. Aztán – ahogy az a divatban oly gyakran lenni szokott – valamilyen okból kifolyólag a nemesség átvette a platformos cipők viselését (holott nekik nem kell az utcán járniuk). Ekkor ez a cipő már nem a praktikumot hivatott szolgálni, hanem a társadalmi helyzetet. Ez egészen odáig fajult, hogy a legmagasabb cipőkre kizárólag segítséggel, gyakran létráról tudtak felállni, és természetesen végzetes volt egy esés következménye is.
Arzénruhák
A XVIII. században az emberek odavoltak a színekért, különösen az élénk színekért. Carl Scheele pedig bemutatott nekik egy minden addiginál zöldebb színt. A gond mindössze annyi volt vele, hogy a festék összetevői között arzén is szerepelt.
Fekete fogak
Napjainkban a fekete fog nem egy esztétikus dolog, a rothadással kapcsoljuk össze. Amikor I. Erzsébet királynő fogai is ilyen sorsra jutottak – elsősorban a sok cukor miatt, amit úgy szeretett – a népe, kezdetben szolidaritásból szintén feketére festette, vagy kihúzatta a fogát. Ennek japánban is nagy kultúrája van, például gésák esetében is gyakran találkozni feketére színezett fogakkal, csak az ő esetükben egy óvó lakkréteget is feltesznek.
Picike cipők
Az egész világon ismerik a kínaiak népszokását, a picike, alig 10 centis lábakat. Ehhez a kislányoknak 3-5 éves kora között elkötik a lábát, eltörve benne a csontokat. Ezt követően minden este szorosabbra húzzák rajta a kötést, hogy a csontok a kívánt formában forrjanak össze. Évekig hordták a kötést, aminek eredményeképp pici maradt a lábuk. A férfiak azzal dicsekedtek, kinek a felesége hord kisebb cipőt. Bár ezt a hagyományt betiltották, szép számmal élnek még mai nők Kínában, akiknek ilyen a lába.