A bejárat
A festett és faragott kapuknak fontos hagyománya van Magyarországon, ami kezd egyre inkább újra divattá válni hazánkban. A kapukat számos ősi jelkép díszíti, amelyek a ház lakóinak védelmét szolgálják. A kapu boltíve az égboltot szimbolizálja, a rajta található galambdúc pedig az ősök és a szellemek otthona, akiknek feladata szintén a ház védelme. Valaha egy fényes kerek tükör is volt ezeken a kapukon, amelyet lélektükörnek nevezetek. A portára belépő vendégeknek először saját magukkal kellett szembesülniük, és fel kellett tenniük maguknak a kérdést, hogy jó szándékkal érkeztek-e.
A tető
A parasztházak teteje eleinte sátortető kialakítású volt, ezt azonban később a hosszúkás forma miatt nyeregtető váltotta fel. Mindkét tetőfajtát mestergerenda tartja, amelynek a stabilitás biztosítása mellett különleges szerepe van az otthonban – innen a név „mester” része. Ezt a gerendát gyakran faragással díszítették, a motívumok pedig csillagokat, a napot és a teremtés szimbólumait ábrázolták.
A csúcsjel
A csúcsjel szinte minden ház tetején látható a mai napig is. Leggyakrabban egymás fölé faragott csillagokat, kereszteket, tulipánt, X-eket, gömböket vagy kettős keresztet ábrázoltak.
A tűzhely
A tűzhely a ház egyfajta spirituális központja, ezért mindig az épület közepére került. Őseink nagyon fontosnak tartották a ház ezen elemét. A nagyobb ünnepségek alatt a család egyik tagjának feladata volt őrözni a tüzet, így kénytelen volt otthon maradni, míg a többiek mulatoztak – a tűz sosem aludhatott ki… egyetlen napot kivéve. Ez a nap a tűz újraszentelésének és újragyújtásának napja volt. A tűzhely hagyományos magyar beltéri elrendezés kiindulópontját képezi. A tűzhelytől keletre helyezkedik el az otthon legbecsesebb része. „Becsességi” sorrendben ezt a jobboldali, majd a baloldali szoba követi, a tűzhellyel szemben található szoba pedig ennek a listának a legalján található.
