Marius von Mayenburg meghatódottsággal, titkokkal és drámai fordulatokkal teli történetét viszik színre a Pesti Színházban, végre nem csak online verzióban! Aki jegyet vált erre a darabra, biztosan egy hatalmas élménnyel lesz gazdagabb és még a mű megtekintése után is sokáig filozofálhat az élet nagy kérdésein, láthat kicsit máshogy dolgokat, és törheti a fejét, hogy vajon a szeretet mindenre mentség?
Indul az élet a Pesti Színházban
A koronavírus járvány kicsit kibillentette a természetes sodrásából az életünket, és sajnos a színházak életét is. A társas érintkezés csökkentése céljából egy jó ideig nem gördült fel a színházi függöny a Pesti Színházban sem, legalábbis nem élőben. Ez az intézmény is azokhoz a – szerencsére nagy számban megtalálható - egységekhez tartozott, akik nem hagyták cserben ezekben a nehéz időkben sem a kultúrára és művészetekre szomjazó közönségüket, és online térbe próbálták költöztetni az előadásaikat. A most szóban forgó darabot, Marius von Mayenburg A kő című darabját is bemutatták online formában is, de mi azért nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy végre élőben is megnézhetjük, ugyanis a színházi illatot, a bársonypuha székeket, a fényeket, a színészekkel együtt lélegző közönséget nem pótolhatja semmi. Indul az élet a színházakban, A kő bemutatójára szeptember 18-án kerül sor!
A kő a Pesti Színházban
„Nehéz titkokat rejthet egy ház, amely az évtizedek alatt többször is gazdát cserélt, és így családról családra, generációról generációra hagyományozódtak a kertben és a falakban eltemetett történetek.”- olvasható az előadás összefoglalójában. Egy ház tényleg rengeteg titkot őriz, történteket a szeretetről, családi kötelékről, hovatartozásról, és olyan fontos dolgokról, amik nemcsak meghatározzák életek alakulását, hanem akár véget is vethetnek annak. Dráma a legjavából, ami nem szól másról, mint a nagybetűs ÉLETRŐL és emberi sorsok alakulásáról. Mindenféle spoiler nélkül: a mű nézése közben ne lepődj meg, ha meghatódsz, ha úgy érzed a szíved legmélyéig ér egy-egy felismerés, és azon se, ha még napokig az élet nagy kérdésein gondolkodsz, töprengsz a múlton, nagy miértek járnak a fejedben, miközben talán kicsit te magad is át tudod érezni a szereplők döntéseit, annak ellenére, hogy jól tudod, hibáztatni kellene őket.
60 év 90 percben
Kicsit hidegrázós belegondolni, hogy hogyan fér bele 60 év történése 90 percbe, hogyan jutunk el 1935-től, a modern 1993-as évekig, az egyenruháktól, szigorú szabályoktól, hatalmi jelképektől, megkülönböztetéstől, egy modernebb, békésebb, 90-es évekig, miközeben nehéz eldönteni, hogy minden, vagy semmi sem változott. A mű egy valóságos időutazásra invitál, ami kicsit nem mindennapi, ugyanis nem a múlttól a jövő felé halad, hanem ide-oda ugrál. Az időbeli váltást nagyon izgalmasan oldották meg a színpadon, úgy, hogy pislogni se merjen a néző az évtizedek közötti ugrások alatt, a nagy izgalomban. Mindeközben 90 percig, szünet nélkül politikai rendszerek jönnek-mennek, a szereplők különböző időpillanatokban, különböző életkorokban fogalmazzák újra a viszonyukat a múlthoz és egymáshoz is, és egyre többet megtudunk a kőről is, amit egykor bedobtak a ház ablakán.
