A magyar ipar terméke volt
1951-ben a kor vezető vállalta, a Magyar Optikai Művek új masinával örvendeztette meg a szülőket és a gyerekeket egyaránt. Mai szemmel nézve hihetetlen, de igaz: akkor még szükség volt petróleumlámpás kivitelre is. Azokban az években persze az volt a fura, hogy már lehet kapni elektromos változatban is egy eszközt. A MOM azonban az 50-es évek elejére már az ilyen gépeket is „piacra dobta”.
Sokkolónak tűnő adat, de igaz: azok az eszközök, melyek még az 1980-as években is üzemeltek és népszerűek voltak, azoknak a tervei (sok esetben a gyártása) 1953-ban születtek meg. Az azóta megboldogult Lemezárugyár ebben az évben kezdte meg gyártani a 35 Wattos, dobtáras modellt, mely néhány kisebb módosítást leszámítva a rendszerváltásig szolgálta a családokat lefekvés előtt.
Nyilván való, hogy ma már badarság lenne azt gondolni, hogy a diavetítő, mint gép vagy jelenség, hasonló népszerűségre tehet szert. Manapság már olyan magas szinten tart a technika, hogy ez az eszköz nem léphet egy számítógép, játék konzol, de mobiltelefon helyébe sem. Ez ma már a múlt divatja és mint olyan (hasonlóan akár a polaroid fényképezőgéphez) elképesztően drága. Mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki szeretne egy ilyet beszerezni. Konklúzió? Talán az, hogy a régi jó dolgokból ma már nem maradt semmi. Ha mégis és esetleg a szekrény mélyén találunk egy még működőképes diavetítőt, akkor egy jó szórakoztató este főszereplője még mindig lehet egy 1953-as gép.
