Életének 86. évében szerdán Kolozsváron elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar író, a Helikon alapító főszerkesztője - tudatta szerdán a kolozsvári irodalmi folyóirat szerkesztősége.
Szilágyi István, a Kossuth-díjas író
Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron. Első írásai az Utunkban jelentek meg, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az évtizedek során a magyar irodalom olyan remekművei láttak napvilágot a kezei között, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő. Utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg. Élete nem volt egyszerű, a siker sem jött könnyen, de megérte. A Kossuth-díjat 2001-ben kapta meg, de kapott Márai Sándor- (2003), Arany János- (2008), és Alföld-díjat is (2009) tehetsége elismerésére, sőt 2011-ben Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Életműdíjával is elimserték munkásságát, 2014-ben pedig ő lett a Nemzet Művésze, 2017-ben Prima díjat is kapott.
Szilágyi István néhány kiemelt műve
- Sorskovács, elbeszélések (1964)
- Ezen a csillagon, novellák, elbeszélések, karcolatok (1966)
- Üllő, dobszó, harang, regény (1969)
- Jámbor vadak, elbeszélések, (1971)
- Kő hull apadó kútba, regény, (1975)
- Kő hull apadó kútba, In: Letűnt világok – Két egyfelvonásos, (1981)
- Agancsbozót, regény, (1990)
- Hollóidő, regény, (2001)
- Bolygó tüzek – Novellák, elbeszélések (2009)
- Katlanváros (2019)
- Messze túl a láthatáron (2020)
- A hóhér könnyei (2021)
- Fekete Vince: Szilágyi István. Képes beszélgetőkönyv (2022)
- Távolodó jégtáblákon. Válogatott publicisztikák; szerk., utószó Márkus Béla (2023)
Forrás: Wikipédia
Szilágyi István idézetek, amiket érdemes megfontolni
„Néha a letűnt időt hisszük boldogabbnak. Néha teljesebbnek az elkövetkezőt. Ám ezekből épp a sajátunk az, amely kirekeszt. Talán ezért igyekszünk jelenünk szakadozó rezzenéseiben nem figyelni a pillanatnak sem tökéletlen, sem befejezetlen voltára. Mert nem akarjuk elvetéltnek érezni a mindenkori jelen pillanatot. Hiszen az, hogy az elmúlt idő egyben befejezett pillanatok özöne, s hogy az elkövetkező tökéletesíthet önmagán, nem oldoz fel a jelenben élés elkerülhetetlensége alól.”
„Amikor nincs kinek panaszkodni, az ember hamar lebeszéli magát a nyavalygásról. Egyszerűen tudomásul veszi a dolgokat.”
„Nem jó az, ha valakinek sok ideje van a gondolkozásra és kevés esze.”
„Ha magunktól nem félünk, bármire képesek vagyunk.”
