A szovjetek végül beleegyeztek egy 48 millió dolláros ajánlat elfogadásába, cserébe azért, hogy a Fiat négy modellt fejlesszen ki a 124-es alapján, amelyeket Togliatti lobbizásának és halála után Vittorio Valletta professzor, a Fiat vezérigazgatója és Vlagyimir Szuszkov szovjet kereskedelmi tanácsos ügyes manőverezésének köszönhetően a szovjet igényeknek megfelelően módosítottak. A négy modell között egy standard szedán és kombi, valamint egy deluxe szedán és kombi is szerepelt.
A gyártási és beruházási költségek alacsonyan tartása érdekében a fő követelmény a közös platform, valamint az alkatrészek és fődarabok nagyfokú közössége volt. Lényeges egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy az 1200, az 1200 Combi és az 1500 teljesen olasz tervezésű járművek voltak, amelyek Fiat-klónok voltak egy alternatív univerzumban, azonban csak Tolyattiban készültek. Az 1500 Combi, a negyedik modell, soha nem készült el.
A négy jármű elkészítésére kötött 48 millió dolláros szerződés akkoriban talán nem tűnt figyelemre méltónak, mivel a Fiat volt Európa legnagyobb autógyártója, de Valletta zsenialitása csak jóval később mutatkozott meg. A Fiatot bízták meg az ellátási láncok és a gyártási folyamatok megszervezésével és támogatásával tíz éven át, 1 milliárd dollárért, miközben a világ akkori legnagyobb és legfejlettebb autógyárát építették.
Az Olasz Köztársaság, amelyet az antikommunista pártok koalíciója vezetett, mindezt garantálta, és finanszírozást biztosított az olasz bankoktól és a Vatikáni Banktól, mivel a proletárvilág nem tudott hitelt szerezni a nyílt piacon anélkül, hogy megtagadta volna a cári kötvények visszafizetését. Egy másik személy azt állítja, hogy a globalizáció új keletű jelenség.
