A fiatalabb társaság arról számolt be, hogy megkellett tanulniuk saját magukkal időt tölteni úgy, hogy abba ne bolonduljanak bele. Eddig megszokott volt, hogy iskola után, hétvégente a barátaikkal programokat szerveztek, kirándultak, moziba jártak, bulizni mentek, de a járvány ideje alatt minden ilyen programot vissza kellett szorítani, a találkozókat a lehető legjobban minimalizálni. Ezzel tudták a saját és családjuk egészségének védelmét biztosítani. Új kihívást állított eléjük az online oktatás, az új rendszer megszokása és megtanulni azt, hogy ezellen semmit nem tehetnek. A végzős éveikben járó diákok arról számoltak be, hogy ez volt az életükben a leghatásosabb módszer arra, hogy önfegyelmet tanuljanak és rájöttek, hogy a tanárok akármennyire is igyekeznek a legjobbat kihozni az órákból most csak saját magukra vannak utalva.
Egyre kevésbé veszik komolyan az emberek mégis a járványt…
Ahogy haladunk előre az oltásokkal (amiből eddig csak az első dózist kapták meg a legtöbben) egyre kevésbé vesszük komolyan, hogy maradjunk otthon. Pedig a számok nem hazudnak, nem tartunk ott, hogy kinyissanak a vendéglátok és társaik. Rengeteg ember hal ma is koronavírussal diagnosztizálva, rengeteg ember fekszik a kórházban lélegeztetőgépen és válságos állapotban. Az orvosok és ápolók leterheltek, a járványügyi dolgozók leterheltek és mégis, ahogy kisüt a nap a parkok megtelnek és mindenki úgy viselkedik, mintha nem is lenne járvány.
Mi pedig az utolsó sor jogán kérünk mindenkit arra, hogy; MARADJ OTTHON!
