hirdetes

Órákig játszottunk egy játékkal, de mégis jobb volt régen gyereknek lenni

Bettina

Biztos te is egyetértesz az alábbi sorokkal, ha a 70-es és 80-as években voltál gyerek…

70-es és 80-as évek gyerekei

Mennyivel szebb idők voltak régen…
 

Idézzük fel, hogy miért volt jobb régen gyereknek lenni:



Emlékeztek azokra az időkre, amikor a gyerekként még el lehetett egyedül menni a boltba. Boltba ahol a kávét frissen daráltál, és a szüleink nem féltettek attól, hogy elüt az autó. Ha unatkoztunk, kiléptünk a házból, vagy leszaladtunk a lépcsőkön és azonnal találtál valakit magad mellé akivel tudsz játszani, hiszen mindenki ismert az utcában. Nem kellett a sok drága játék, hogy boldogok legyünk és tudjunk játszani. A gombfoci, a bújócska, fogócska, az ugróiskola jelentette nekünk a játék fogalmát Ha vidéken voltunk a rokonoknál akkor játék sem volt, de volt helyette sok barátunk vagy aki nem volt a barátunk az  pillanatok alatt azzá vált, és órákig rohangáltunk a mezőn, kergettük az állatokat és azon versenyeztünk, hogy ki tudja megfogni a békát. Egész nap a faluban bicikliztünk, a patakban fürödtünk. Örömmel töltött el az amikor a nagyiéknál lehettünk. Jókat nevettünk, olykor sárosak lettünk tetőtől talpig, de ez senkit sem zavart. Ha találtunka “focipályán” egy labdát akkor azzal órákig ott maradtunk játszani. Nem azért vártuk a nyáriszünetet, hogy hónapokig semmit ne kelljen csinálni, és a számítógép előtt ülhessünk, hanem azért, hogy a hét minden napján a barátainkkal együtt játszhassunk a játszótereken. Nem kellett kijönni hozzánk, ránk szólni, ne öljük meg egymást. Békésen játszottunk, mindig volt egy nagyobb gyerek közöttünk, aki ha kellett ráparancsolt a kicsikre, de ezt mindig úgy tette, hogy senki ne sértődjön meg. Hiszen minket még úgy neveltek, hogy hallgassunk a nagyobbakra és tartsuk tiszteletben amit az idősebb mond. De amúgy azt is amit a fiatalabb…

hirdetes
Az iskolában nem voltak bukások, mindenki megtanulta amit meg kell és szerettük, tiszteltük a tanárainkat. Mai napig tuti, hogy emlékszünk az összes tanár és osztáytársunk nevére!

iskola

Mindennek tudtunk örülni és nem ismertük, hogy mi az a unatkozás:



Régen nem volt ezer féle fagyi, de nekünk a csoki, vanília, eper és citrom bőven elég is volt. Nem is igényeltünk mást! Emlékszel? Még egy bögre kakaónak is tudtunk örülni, a legfinomabb otthoni édesség a tejbegríz volt, cukrozott fahéjjal/kakaóval, és nagyon imádtuk mindannyian. Az iskolában a menzán nem volt kérdés, hogy kaphatunk-e repetát, a konyhásnéni csak úgy tömte belénk az ételt, örült annak, hogy jó étvágyunk vagy és eszünk. A nagymamánál sültek a legfinomabb sütemények, és náluk finomabb meggyes pitét senki nem tud sütni. Együtt ettük az iskolában a kiflit, kalácsot és ittuk az iskolatejet. Milyen tökéletes reggelik voltak ezek!

Imádtunk átjárni egymáshoz, közösen enni és játszani. Mi még felmertünk kaputelefonozni, amit mindig az anyuka vett fel és bátran tettük fel a kérdést: Csókolom, Zoli otthon van, lejöhet játszani? 

Soha senki nem szólt ránk azért, hogy fára mászunk és onnan esszük le a gyümölcsöt. Megmosni? Eszünkbe sem jutott, nem lett soha semmi bajunk. Virágot szedtünk a réten, kislibákat és kacsákat őriztünk, hátra mentünk etetni a malacokat.

hirdetes

Mi erre költöttük a zsebpénzt:

Elmentünk táborozni, és az első amire a pénzünket költöttük az a képeslap volt amit haza küldtünk a szüleinknek. Persze ez csak sokszor azután érkezett meg, hogy mi már otthon voltunk, de ez senkit nem érdekelt. Hétfőnként nem volt műsor a tévében. Senkinek nem volt gond, ott volt a diavetítő! A mai fiatalok már el sem hiszik, hogy okostelefon nélkül is volt élet és lehetett játszani egymással számítógép nélkül is. Pedig akkor egy sokkal szebb és kedvesebb világban éltünk. Régen nem leselkedett ránk annyi veszély, nem kellett félned semmitől és senkitől. A lábtörlő alatt volt a lakáskulcs mindenkinek, mégse tört be senki.

Ami már kezd feledésbe menni a gyerekek között:


Mi még tudtuk, mi a tisztelet. A felnőtteknek illedelmesen előre köszöntünk, a buszon átadtuk azonnal a helyet az idősebbeknek anélkül, hogy erre bárki kért volna. Nagyon hiányzik az, amikor az emberek kedvesek voltak egymással, nem a hibát és a rosszat keresték. Amikor nem elfordultunk egymástól, hanem tárt karokkal öleltünk meg mindenkit akit ismerünk és jókat nevettünk együtt.

Össze állítottam egy képes és videós nosztalgia oldalt, amit a következő oldalon tudsz megtekinteni.

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes

Szótár

2018-as választások

2018-as választások A 2018-as magyarországi országgyűlési választás a rendszerváltás óta... Tovább

Balaton-felvidéki tanúhegyek

Balaton-felvidéki tanúhegyek: a tanúhegyek Badacsonytól a Somlóig érnek. Történetük 260... Tovább

Tovább a lexikonra
X
Kövess minket facebookon!