Főként egyházunk ellenségei hivatkoznak szívesen Ferenc pápa néhány mondatára, a Lampedusa és Leszbosz szigeti látogatására. A látogatások megtörténtek, a menekültek befogadását kérő mondatok elhangzottak. De csak akkor értjük jól a Pápát, ha arra is figyeljük, amit tesz. A Vatikán eddig 2 menekült szír családot fogadott be, Leszbosz szigetéről pedig mindössze 12 olyan muszlim menekültet hozott magával Ferenc pápa, akiknek rendben voltak a papírjaik, és készek voltak az együttműködésre.
Féltem a hazámat, és féltem Kelet-Európát. Nem szeretném, ha a gazdag Nyugat urai diktálnának nekünk, akik nem takarékoskodnak a bírálatokkal, akik továbbra is kifosztják a szegény népeket, és háborúkat szítanak. Nyugat bűnös abban, hogy a munkabérek, az életszínvonal Keleten a Nyugaténak egyötöde. Ha akarják, megtehették volna, hogy gazdaságilag fölzárkózzunk.
Látva, ami Nyugat-Európában zajlik, látva a nagyhatalmak által szított háborús konfliktusokat Közel-keleten, Afrikában, Ukrajnában, hiszem, hogy a népünknek joga és kötelessége véleményt mondani. Lehetett volna ezt a kérdést jobban megfogalmazni? Bizonyára igen. De most erre a kérdésre lehet és kell válaszolnunk.
Nem tudok nem gondolni Hunyadi Jánosra, Kapisztrán Szent Jánosra, Tomori Pálra, Zrínyi Miklósra és mindazokra, akik nehéz időkben védték a hazánkat. Védték, amikor más nagyurak azon fondorkodtak, hogy a török győzelme esetén – ha ők távol maradnak a haza védelmétől – milyen jutalmat kapnak, nekik milyen kiskirályság jut majd?
Gyűlöletet keltenek e soraim? Nem áll szándékomban! Bízom benne, hogy akik ismernek, azokban nem is támad gyűlölet senkivel szemben. Csak veszélyben érzem a hazámat és kultúránkat. Az én szavam, az én szavazatom is számít. Ezért elmegyek szavazni 2-án, és nemmel szavazok.”
Forrás: valasz.hu
