A Konzumon kívüli szaloncukor
Nagy sikert aratott a Konzum szaloncukor, de azért a Szerencsi is nagyon finom volt. Dobozukon nem volt sok dísz, általában karácsonyi mintákkal jelentek, meg (fenyőágakkal, harangokkal díszekkel). Ezeket is feltettük a fára természetesen, cérnával, vagy dróttal.
Ezeknek az ízei felejthetetlenek, és érdekességképpen elmondom, hogy még ma is ezek a legkellendőbb ízek: zselés, kókuszos, karamell, illetve csokis-rumos. A zselés volt általában az aranycsomagolású, a kókuszos a kék, a karamell az óarany, a csokis-rumos pedig a piros. Igen, ezért sem szeretem a ma kapható szaloncukrokat, sosem azt találom a csomagolásban, amire várok.
Szaloncukor-történelem
A XIV. században készítették el a szaloncukor ősét Franciaországban. Tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével érkezett Magyarországra, a XIX. század környékén. Ezután vált népszerű karácsonyi dísszé, illetve édességé.
Kezdetben kézzel készítették, azonban már a XIX. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek az első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek – itt készítették a karácsonyi édességeket a Gerbeaud cukrászdának. Eleinte a magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők megrendelhették, vagy készletről meg is vásárolhatták azonnal. Megrendelés esetén meg lehetett határozni, hogy milyen ízű legyen, milyen papírba kerüljön, és milyen színű csomagba legyen beletéve.
Szaloncukor manapság
Manapság már szinte mindenhol hozzá lehet jutni a szaloncukrokhoz és a legkülönfélébb ízekben lehet kapni. Nálam a problémát az jelenti, hogy mindenki a bizniszt látja a szaloncukorban, ezért már olyan ízekben és formákban is készül szaloncukor, aminek semmi köze nincs ehhez az édességhez. Én személy szerint maradok a megszokott ízeknél, és mindig keresem a boltok polcain a retró szaloncukrokat. Magyarországon egyébként körülbelül hatmillió forintnyi szaloncukor kerül megvásárlásra karácsony idején. Háztartásonként nagyjából egy kilogramm a megvásárolt átlagos mennyiség.
