Az Aranycsapat 12. játékosaként is emlegették Szepesi Györgyöt, aki Magyarország legendás sportriportere volt. Családja a Nemzeti Sportot tájékoztatta a tragédiáról, Szepesi György 96 éves korában, szerdára virradóra elhunyt.
![96 éves korában elhunyt Szepesi György, a nemzet sportriportere 96 éves korában elhunyt Szepesi György, a nemzet sportriportere](/kep/730x400/100654.jpg)
Szepesi György (született Friedländer) (Budapest, 1922. február 5. – Budapest, 2018. július 25.) magyar rádiós sportkommentátor, „az Aranycsapattizenkettedik játékosa”, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet vehette át. Szepesi György 1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként.
Később, 10-11 éves korában családjával Angyalföld és Újpest határára költözött. Édesapja Szepesváralján született, ő ezért vette fel a Szepesi nevet. 1944-ben Ukrajnában és Kelet-Magyarországon volt munkaszolgálatos, a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg. 1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951–54 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.
1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. 1967–75 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975–78 között bonni tudósítóként dolgozott. 1978–86 között az MLSZ elnöke volt. 1981–92 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982–94 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996–97-ben a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.
Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai ez irányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc –, akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt. Az Aranycsapat összes tagját túlélte.
![96 éves korában elhunyt Szepesi György, a nemzet sportriportere 96 éves korában elhunyt <a class="autolinkeles" title="szepesi györgy" href="https://www.magyarorszagom.hu/szepesi-gyorgy.html">Szepesi György</a>, a nemzet sportriportere](upload/newsimages/DRZScdBwaMWJUpHW.jpg)
Minden bizonnyal rádiós közvetítőmunkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal.
A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen bal kéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz.
Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.” És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”
Forrás: Wikipédia