A Tisza Cipőgyár barátkozott az Adidassal is
A Tisza Cipőgyár szerintem azért tudott sikeres maradni, mert alkalmazkodott a mindenkori körülményekhez, piaci viszonyokhoz. Bérgyártási szerződést kötöttek 1974-ben 5 teljes évre az Adidassal exportra és bérmunkára, miután 1970-ben sikeresen leszállítottak 240 ezer edző- és futballcipőt. Ebből is hatalmasat profitáltak, hiszen a hazai munkások a francia Biarritz-ban leshették el a legmodernebb gyártási technológiákat, trendeket a betanulás során. A szakértők szerint ez nagyban hozzájárul a hazai Tisza cipők sikeréhez. Nemcsak itthon voltak nagyon népszerűek a Tisza cipők, a Tisza egyedül teljesítette a nyugati országokba irányuló teljes magyar cipőexport 20%-át, ami hatalmas dolognak számított.
„Az élet minden útján Tisza cipőben járj!”
Bár a Tisza nagy sikereket aratott nemzetközi szinten, és az Adidassal folyatatott együttműködés is sikeresnek bizonyult, szükség volt arra, hogy a magyarországi eladások is növekedjenek, ezért reklámozásba kezdtek. A 80-as évekre ugyanis akadtak versenytársak, többek között megnyílt az első eredeti Adidas a Váci utcában. A verseny egyre nőtt, a bérgyártás egyre csökkent, így a rendszerváltással már hanyatló státuszban kellett szembenéznie a legendás Tisza Cipőgyárnak. Nem is találtak vevőt azonnal, így Zrt. formájában működött, állami tulajdonban – leépítések, hitelfelvétellel való próbálkozás is jellemezte az időszakot. A gyár több egységgel különböző cipőket gyártott: Legeró, Salamander és Tisza márka egység is volt. Az állam próbált segíteni rendelésekkel, így itt készültek a Posta, a MÁV és a Magyar Honvédség cipői is. Ekkor kezdődött a címadó„Minden időben, Tisza cipőben” szlogenre épülő kampány. Azóta már a gyárat, és a Tisza cipők védjegyét is privatizálták, külön-külön. Hogy megérts a helyzetet: szóval van a Tisza Cipőgyár, ami cipőt gyárt még a mai napig, de nem Tisza cipőket; készül még ma is Tisza cipő, de nem a Tisza Cipőgyárban készül.
Forrás: Kép: Fortepan / Varga János
