Amolyan városi legendának számított anno. Mindenki tudott valamit, de már senki nem tudta, hogy mi a teljes igazság. Az egykori Marx tér – ma Nyugati tér- híres-hírhedt felüljárója építése során óriási hiba történt: a szerkezet építését két oldalról kezdték el, azonban mikor az összeépítés következett volna kiderült, hogy egy hiba miatt a két rész nem ért össze.
Az ilyen történetekben az a legszívderítőbb, hogy az idők során folyamatosan változnak. Így fordulhatott elő, hogy a „mindent tudók” több változatot is ismerni véltek a felüljáró történetéről.
Az egyik elmélet szerint minden tervszerű volt és a két építmény tudatosan elment egymás mellett.
Egy másik történet úgy szól, hogy az egyik oldalt szovjet, míg a másikat egy magyar munkás csoport építette, akik ráadásul más-más módszerrel mérték fel a tengerszint feletti magasságot.
A harmadik szóbeszéd szerint nem tervezési, hanem az építő humán erőforrás a hibás, hiszen a felüljáró egyik oldala jobban megsüllyedt, mert onnan több építőanyagot loptak el.
Maga a tervezés már a 70-es évek végén elkezdődött. Akkorra nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugati tér már nem bírja el a Nagykörút és a Váci út forgalmát. A kivitelezéssel a jó nevű Hídépítő vállalatot bízták meg, a munkálatok 1980-ban kezdődtek el. A híd építése során, az azóta is bevált gyakorlat szerint előre gyártott elemeket használtak, melyeket a helyszínen állítottak összes véglegesen.
A módszer nem volt ismeretlen és ésszerűtlen, hiszen így tudták akadályozni legkevésbé a forgalmas tér közlekedését. Laikusok számára furcsán hangzik, de nagyon fontos volt, hogy az építőelemeket műanyag ragasztóval is összekötötték. Magának a ragasztásnak statikai szerepe nem volt. Annyit kellett tennie, hogy megfogja a pillérre felhelyezett elemeket, míg azokat acél feszítőkábelekkel össze nem „kötöttek”.
