A legendás retro melegszendvicssütő a retro konyhák igazi sztárja volt
Ugye ti is ettetek ilyen csodát? Egy jó vastag szelet kenyér, rá margarin, persze ez is rendesen, nem spórolósan, egy kis sonka vagy jóféle szalámi, a tetejére trappista, és már mehetett is a sütőbe. Nálunk az volt a szokás, hogy a család valamennyi tagja kivette a részét a készítésből, apukám szeletelte a kenyeret, anya tette rá a sonkát, én reszeltem a sajtot, testvérem pedig rászórta, végül mentek a szendvicsek a sütőbe, pár perc alatt pedig el is készültek.
Minden retro konyhába kellett egy vájdling
Szinte még most is hallom, ahogy nagymamám mondja, hogy „hozzad gyorsan a Vájdlingot”! Volt többféle, de a piros volt az igazi! Mindenre is jó volt, mosogatni, tárolni, a befőzések idején is jó szolgálatott tett, sőt mikor azon sírdogáltam, hogy nincsen medencém, azt is könnyedén pótolta. Persze sokszor okozott gondot azzal, hogy a falon lógott, és nem lehetett elférni tőle. Nektek van még otthon?
Egy retro konyhába habszifon is kellett
Régen a tejszínhabot nem a boltban vettük ám! Otthon készült, méghozzá a habszifon segítségével. Húsvét, és karácsony előtt mindig előkerült. Kellett hozzá egy zacskós tejszín, ami akkoriban kicsit máshogy nézett ki, legalább is kívülről, mint a mai dobozosok, valamint egy szifonpatron és egy habszifon. Aztán következtek a jellegzetes mozdulatok: patronbetekerés, rázogatás, és már kész is volt az isteni tejszínhab. Készültek mellé isteni piskóták, sütemények, pohárkrémek, amiknek nagymamám igazi mestere volt.
Szerinted is nagyon jók voltak ezek a retro konyhai eszközök?
Forrás: Kép: Fortepan / Horváth Péter
