A hirtelen jött népszerűséget a fiatal úszó nehezen tudta csak feldolgozni és a ráhelyezett teher és elvárások alatt Dani nem tudott az elvárt teljesítménynek megfelelni. Nem hozta azokat az eredményeket, miket a szakértők és a kritikusok elvártak, így ebben az időszakban erős hullámvölgyön ment keresztül, az akkoriban 16 éves úszó. Ekkor rengeteg világversenyt ki is hagyott teljesítményének romlása és betegség miatt is. Ám 2009-ben visszatért a csúcsra, amikor kedvenc versenyszámában megnyerte a 2009-es római világbajnokságot. A 200 méteres mellen megszerzett világbajnoki címét 2011-ben és 2013-ban is megvédte, majd a 2012-es londoni olimpián megszerezte az aranyérmet, ahol világcsúccsal lett első helyezett.
A dobogó legfelsőfokán állásának másnapján Gyurta bejelentette, hogy másolatot készíttet az olimpiai aranyérméről, melyet eljuttat az általa nagyon tisztelt, a 2012 tavaszán elhunyt mellúszó társa, Alexander Dale Oen családjának, tisztelegve a kiváló versenyző emlékének. A NOB különböző jogok miatt nem engedélyezhette az érem lemásolását, így végül Dani egy emlékérmet adott át sporttársa bátyjának 2013-ban. Az átadáson norvégül is beszédet mondott a sportoló tiszteletére. Ennek eredménye volt az, hogy a Nemzetközi Fair Play Bizottság Fair Play-díjra terjesztette fel Gyurtát, amit 2013-ban meg is kapott.
(forrás: olimpia.hu)
A csúcsot jelentő évek után sajnos már nem tudta maximálisan kihozni magából teljesítményét, amiért a versenyeken történt szereplése után rengeteg kritikát is kapott.
Versenyzői karrierje mellett Dani olyan személyiség volt, aki kivívta sportolótársai és a bizottság elismerését. Rendkívül jó kommunikációs készségének és szerethető személyiségének köszönhetően mára már olyan jelentős szerepet ért el a sportdiplomácia terén, mely szintet sokaknak több tíz éves munkájába kerül, hogy idáig jussanak. Gyurta Dani ugyanis egyike azon 2 magyar embernek, akik szavazati jogú tagjai a NOB testületének.
