11. Iskolakapu
A kapuk annak idején nem voltak zárva, és szabadon ki-be lehetett járkálni az épületbe. Biztonsági őr sem ült a kapuban, és mikrofon sem létezett, amivel a gyereket szólították volna, ha a szülő megérkezett.
12. Hazamenetel
A legmegdöbbentőbb különbség az összes közül, hogy a gyerekek szülői kíséret nélkül, maguk sétáltak haza…
13. Trafik
Minden suli közelében termett egy trafik, amiben csupa izgalmas dolgokat árultak, mint például Donald rágót, cigis rágót, téli fagyit, üveggolyót, Star Wars-os matricákat.
14. Úttörők és kisdobosok
Bár már kezdett kissé kilógni a lóláb, még mindig intenzív úttörő és kisdobos életet éltünk. Egyes iskolákban elvárt volt, hogy hétköznap is viseljük a kék vagy a piros nyakkendőt. Menő dolognak számított tisztségviselőnek lenni, például őrsvezető csak a jó tanulókból kerülhettek ki.
15. Takarékbélyeg
„Fillérből lesz a forint” szlogennel lehetett “takarékoskodni”, a nyolcvanas évek elején minden héten jött a takarékbélyeges bácsi, akinél 5, 10, 20 Forintért lehetett takarékbélyeget vásárolni, amit év végén beválthattunk.
16. Papírgyűjtés és más iskolai feladatok
Az iskolai papírgyűjtést mindenki véresen komolyan vette, és minden követ megmozgattunk, hogy az osztályunk nyerjen. Becsöngettünk vadidegen lakásokba, ahova be is mentünk, hogy összeszedjük a felesleges újságokat. Nem egyszer előfordult, hogy az iskola küldött ki bennünket, gyerekeket például kérdőíveztetni a kerületbe, ahol szintén vadidegenek lakásába kellett bemennünk.
17. Tábor
A táborozás óriási buli volt, amire jelentkezni kellett, és egyáltalán nem volt biztos, hogy jutott is hely minden jelentkezőnek. Egész évben mindannyian a nyári táborról beszéltünk, vagy azt vártuk. A táborokban sorakozóval, zászlófelvonással és reggeli tornával indult a nap.
18. Telefon
Nem voltak mobiltelefonok, amik megzavarták volna a tanórát. Egy találkozó megbeszélése úgy történt, hogy nagyon pontosan lefixáltunk egy időpontot, és ha valaki késett, akkor bizony akár 45 percet is vártunk egymásra, mivel telefonon nem tudtunk odaszólni a másiknak, hogy késünk. Budapesten közismert találkozóhelyek voltak: Örs vezér térnél a „gomba”, Deák térnél a „Porsche szalon”, Nyugatinál „az óra alatt”. A szülők-gyerekek, ha elkerülték egymást otthon, akkor papíron üzengettek egymásnak.
19. Kollektív nevelés
Tökéletesen működött a kollektív nevelés, azaz ha rosszak voltunk a buszon vagy az utcán, akkor az idegen felnőttek ránk szóltak.
20. Tisztelet
Tiszteltük a tanárokat, és nem mertünk visszabeszélni, de nem csak mi nem, hanem a szüleink sem. Ha már az igazgatói irodába voltunk hivatalosak, akkor az maga volt a szégyen. Lógni, iskolát kerülni nem lehetett, de nem is akartunk. Bár egyre ritkábban, de még a nyolcvanas években is előfordult, hogy egy-egy szigorúbb tanár okító-nevelő célzattal lekevert egy-egy maflást – ezek természetesen semmilyen jogi következménnyel nem jártak. Ma már egy ilyen eset vezető hír lenne a médiában.
Forrás: Ketkes.com
Forrás: Fotó: Pixabay
