Ahhoz pedig pláne nincs, hogy egy központi rendelkezés értelmében épültek volna egymásra ezek a rendkívül hasonló otthonok. Erre a remek érv, hogy a Kádár-korszakban meghatározó épülettípus a tömeges gyártással készült – a lakásépítési program keretein belüli – lakótelepek voltak, valamint annak panellakásai, melyeket előregyártott vasbeton elemekből készítettek el.
Ezek közül az első panellakás 1959-ben épült Dunaújvárosban, még csak kísérleti jelleggel. Ekkor kezdték el továbbfejleszteni a szovjet házgyári technológiát, így sikeresen csökkentették a világháborúk következtében kialakult lakáshiányt.
Érdekel, hogy milyen volt az akkori élet a panellakásokban, esetleg a Kádár-korszakban elterjedt nappalik keltették fel jobban a kíváncsiságodat? Utóbbi jellegzetes mivoltáról itt bővebben olvashatsz, valamint, ha szeretnéd feleleveníteni a panellakásokkal kapcsolatos emlékeidet, azt ezzel a korábbi cikkünkkel teheted meg.
A Kádár-kockák rendkívül népszerűek voltak, elsősorban egyszerűségük miatt, mely megjelent mind tervezhetőségükben, mind kivitelezhetőségükben. Arról nem is beszélve, hogy utóbbi kapcsán alapanyagai is olcsók voltak. Az épülethez tartozó sátortető bizonyult a legjobb megoldásnak a négyzet alapú alaprajzhoz, mellyel visszanyúltak a kétszobás munkásházakhoz, valamint kistisztviselői lakásokhoz. Modernségében pedig messzemenőleg elhagyta a régebben használt vályogtetővel rendelkező otthonokat.
Ezek lennének a vidéki panelek?
A sematikus kivitelezésük miatt sokan párhuzamba hozták a városi építményekkel őket, gúnyolták a kockaházakat vidéki paneleknek. Ugyanakkor erről egy foknál tovább már szó sem volt – a lakók igyekeztek viszonylag olcsó és egyszerű módot találni arra, hogy kiléphessenek a sablonos megoldások közül. A házak falán megjelentek az egészen visszafogott színektől kezdve a már kicsit komolyabb minták is.
Az alapvető különbség köztük és a paraszházak között pedig, hogy a díszesebb Kádár-kockák az utca népét szólították meg.
A kép forrása: Fortepan / Lipovits Károly
