#7 Gyerekbömbölés
Félreértés ne essék, nagyon szeretem a gyerekeket, de azért a jóból is megárt néha a sok. Vannak azok az utasok, akiknek sokszor elgondolkozom, hogy őket, hogy hogy nem zavarja az, hogy a saját gyerekük torkaszakadtából üvölt mellettük, vagy az ölükben.
Egy dolog az, hogy engem, mint szülő borzasztóan zavarna, hogy a gyerekem artikulátlanul üvölt mellettem, jóesetben a semmi miatt, de hogy azért vagyok annyira szociálisan érzékeny ember, hogy nem akarom, hogy ezt hallgassa a kb. 50 körülöttem ülő másik ember. Nyilván nem arról van szó, hogy ha a gyereknek fáj valamilye és sír, akkor azonnal be kell kötözni a száját, de sajnos legtöbb esetben az volt nekem is a személyes tapasztalatom, hogy csak valamilyen hiszti miatt tudott olyan hangmagasságokat elérni a gyerek, hogy néha max. hangerővel, fülhallgatóval a fülemben is olyan volt, mintha az agyamban ordítana.
#8 Elhajlási alvás
Végül, de nem utolsó sorban következzen az a helyzet, amivel szerintem - ha nem is repülőn, de legalábbis valamilyen élethelyzetben – már mindenki találkozott: amikor valaki elalszik melletted és álmában rád dől. Rendkívül kellemetlen és még csak szólni sem mersz az illetőnek, hiszen mekkora bunkóságnak számít, hogy felébreszted.
Menekülni nem tudsz, hiszen fix helyen ültök, viszonylag kicsi helyen, és ha arrébb dőlsz, jön az ominózus murphy törvény: dől ő is utánad. Ennek a megkoronázása, amikor az illető föl-föl riad arra, hogy álmában elkezd dőlni, de mindig visszaalszik, és újra rád dől. Nekem már olyan tapasztalatom is volt – hál’ istennek nem velem történt, csak szemtanúja voltam az esetnek – hogy a mellettem ülő emberre ugyanígy rádőltek, de még össze is nyálazta a kedves utas a vállát.
Szerinted melyik a legidegesítőbb egy repülőn?
